Proverbs 31

A ki megfeddi az embert, végre is inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvű.1A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek. 2A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerősödik. ^a 3A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul. 4A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok. ^b 5Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak. ^c 6

Bölcseség áldást hoz, bolondság és bűn romlást szerez

7A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul. 8Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép. ^d 9A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont. ^e 10A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt. ^f 11A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé. 12A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad. 13Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni. ^g 14A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot. ^h 15Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom. 16A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét. 17Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt. ⁱ 18A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok. 19A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg. ^j 20A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll. ^k 21A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját. ^l 22Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik. ^m 23Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek. ⁿ 24Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog! ^o 25Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg. 26Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől! ^p 27A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú. ^q 28A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke. ^r 29Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer. ^s 30A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall. ^t 31Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.